~ ZIGUR KRALKAMOR ~
Csatlakozott: 2016.04.14
LEÍRÁS:
177 centi magas, fiatal férfi, ránézésre a huszas éveinek közepén, végén lehet. Az arca ovális, vonásai szabályosak, hosszabbra hagyott, hullámos haja és egyenes szemöldöke fekete, a szemei sötétszürkék a sátoron kívül, azon belül bordók. Vékony ajkai halvány színűek, a bőre kreolos árnyalatú, a fülei hegyesek.
A testalkata teljesen emberi, nyúlánk és edzett. Az öltözéke általában feltűnő és élénk, dús díszítettsége messzire kirívó. Örökké visel egy vastag fém bilincset a torkán, aranyszínű lakattal, és ezt jobbára nem is rejtegeti. Erős mágikus kisugárzása van.
Világok között utazó mágus, ám a mágikus képességei kizárólag a cirkuszi sátrába korlátozódnak. A sátor ártalmatlan kinézetű, piros-fehér csíkos, az időjárás jelenségeinek konokul ellenáll, és varázslatos módon soha nem veszik körül az utazó társulatokra jellemző lakószekerek tömegei.
Egykor, fiatalon az árva tündér, Zigurd talált egy palackot, amiben egy dzsinn lakott. Meggondolatlanul kívánt tőle, korlátlan hatalmat, végtelen életet és családot. A dzsinn egy mágikus társulathoz láncolta a lelkét, ezzel családot adott neki, a cirkuszi sátorban korlátlan varázshatalmat, és életet addig, amíg a társulat minden tagja fel nem szabadul, 100 lélek árán, ám tekintve, hogy a társulat tagjait azok teszik ki, akik meggondolatlan alkut kötnek a varázslénnyel, így mindig vannak új tagok, akiknek törleszteniük kell.
Rendszeresen utazik a társulat, nem csak Anwarion földjén, de mágikus világokban, párhuzamos realitásokban is. Néhány hely visszavonzza őket, ahol mélyebb nyomot hagytak a közönségre, vagy véletlenül feltűntek a nyomukban eltűnt személyek, noha általában ügyelnek arra, hogy nincsteleneket ragadjanak el, akik senkinek sem hiányoznak, nem szívesen vonnák magukra mágusmesterek haragját.
A testalkata teljesen emberi, nyúlánk és edzett. Az öltözéke általában feltűnő és élénk, dús díszítettsége messzire kirívó. Örökké visel egy vastag fém bilincset a torkán, aranyszínű lakattal, és ezt jobbára nem is rejtegeti. Erős mágikus kisugárzása van.
Világok között utazó mágus, ám a mágikus képességei kizárólag a cirkuszi sátrába korlátozódnak. A sátor ártalmatlan kinézetű, piros-fehér csíkos, az időjárás jelenségeinek konokul ellenáll, és varázslatos módon soha nem veszik körül az utazó társulatokra jellemző lakószekerek tömegei.
Egykor, fiatalon az árva tündér, Zigurd talált egy palackot, amiben egy dzsinn lakott. Meggondolatlanul kívánt tőle, korlátlan hatalmat, végtelen életet és családot. A dzsinn egy mágikus társulathoz láncolta a lelkét, ezzel családot adott neki, a cirkuszi sátorban korlátlan varázshatalmat, és életet addig, amíg a társulat minden tagja fel nem szabadul, 100 lélek árán, ám tekintve, hogy a társulat tagjait azok teszik ki, akik meggondolatlan alkut kötnek a varázslénnyel, így mindig vannak új tagok, akiknek törleszteniük kell.
Rendszeresen utazik a társulat, nem csak Anwarion földjén, de mágikus világokban, párhuzamos realitásokban is. Néhány hely visszavonzza őket, ahol mélyebb nyomot hagytak a közönségre, vagy véletlenül feltűntek a nyomukban eltűnt személyek, noha általában ügyelnek arra, hogy nincsteleneket ragadjanak el, akik senkinek sem hiányoznak, nem szívesen vonnák magukra mágusmesterek haragját.
Sokat megélt férfi. Elszánt és akaratos, önző és kíváncsi volt mindig is, de a lényének rendkívül jellemző vonása az alakoskodás. Mindig színt játszik, mutatja magát elbűvölőnek, tenyérbemászónak, nagylelkűnek, barátságosnak, vagy éppen rejtélyesnek, mikor mire van szüksége. Az előadásokon színpadias és nagyzoló. Szereti szórakoztatni a társulat közönségét, sóvárog a társaságuk után, a társulaton kívüli éet után, hiszen már nagyon-nagyon régóta szörnyetegek és hatalomvágyó rosszlelkek társaságában, akiket kordában kell tartania, mielőtt a szabadságért sóvárogva öldöklésbe kezdenének.
Bátor, magabiztos, határozott. Allergiás a vasra és a kőrisfára.
~ Valaha, ó valaha minden mennyire más volt. A Nagysátor előtt. De azok a korok már nem számítanak, a közönség vár, és a Közönséget nem szabad megvárakoztatni!
A Nagysátor az én otthonom. Ajándékba kaptam, ahogy az egész, varázslatos társulatot. Száznyi világ között nem található ennyi csoda, mint ebben a pompás cirkuszban, igen-igen, a lángoló artistákra gondoltam, a tükörlabirintusra, az éneklő majmokra, a mutatványosokra, akik karikába hajtják a testüket, na és persze a varázslóra, aki mellett elhalványodik a főporondmester szerepe, és ami a legfőbb, akár egész este ámítja a közönséget, a nagyérdeműt! Ott vannak még az egyszarvúartisták, és persze a lovasmutatványosok, tevék, és mantikórszelídítő, ami nem hiányozhat egyetlen valamit magára is adó cirkuszból, vannak szörnyszülöttek és valódi tehetségek is, és végül a közönség. A közönség a megszállottságunk. Mindannyiunknak.
Világokon keresztül utazik a Társulat, és mindenhol megszedi a maga vámját. Mint téged, kedves hölgyem. A bohóc adta neked a jegyet? Ez így szokott történni. Egy árván maradt szűz aki nem is reménykedhet előnyös házasságban, mit is dolgoztál? A veteményesed terményeit árultad nyáron, télen pedig fát a piacon? Szegényes élet, és mégis, macskákat és őzsutákat etettél kevéske vagyonodból akárha a gyermekeid lettek volna, micsoda tehet a testnek, de fejlődés és emelkedés a léleknek! Igazán értékes ez a lélek, erre van szüksége a gazdámnak.
Igen-igen, a nyakörv a nyakamon. Egy dzsinn bűvölt ezzel a sátorhoz, hatalmat adva benne, de még micsoda hatalmat! Kedvesem, a hatalom érzéséhez semmi nem fogható, ugyanakkor nincs még egy olyan nagy vámszedő, mint egy ilyen varázslatos lény. Egy lélek, semmi ár, évente csak egyetlen lélek kell ahhoz, hogy a Társulat mozgásban maradhasson, és utazhasson. Kevéssel többnyi lélek már biztosítja azt, hogy elbűvöli a közönséget, elhinti az érdeklődés magvait, és a közönség kívánalma visszaidéz majd minket arra a helyre. Nincs is kiválóbb mákony az elismerésnél.
Száz lélek egy előadó, és az megszabadul. Mint a bohóc. Te voltál neki az utolsó, a dzsinnek adott, és ő megjelent előtte, és azután... nem tudom mi lehet vele. Ő biztosan hitte, hogy eladott lelke elszabadul, téren és időn át pedig visszajut a családjához, hátrahagyott szeretteihez. Őszintén szólva, én ebben kételkedem.
És most rajtad a sor drága hölgyem. Ne ess kétségbe, a tested már halott, a lelked a palackban, vízre teszem. Odatalálsz majd Őhozzá. Add át neki az üdvözletem.~
A Nagysátor az én otthonom. Ajándékba kaptam, ahogy az egész, varázslatos társulatot. Száznyi világ között nem található ennyi csoda, mint ebben a pompás cirkuszban, igen-igen, a lángoló artistákra gondoltam, a tükörlabirintusra, az éneklő majmokra, a mutatványosokra, akik karikába hajtják a testüket, na és persze a varázslóra, aki mellett elhalványodik a főporondmester szerepe, és ami a legfőbb, akár egész este ámítja a közönséget, a nagyérdeműt! Ott vannak még az egyszarvúartisták, és persze a lovasmutatványosok, tevék, és mantikórszelídítő, ami nem hiányozhat egyetlen valamit magára is adó cirkuszból, vannak szörnyszülöttek és valódi tehetségek is, és végül a közönség. A közönség a megszállottságunk. Mindannyiunknak.
Világokon keresztül utazik a Társulat, és mindenhol megszedi a maga vámját. Mint téged, kedves hölgyem. A bohóc adta neked a jegyet? Ez így szokott történni. Egy árván maradt szűz aki nem is reménykedhet előnyös házasságban, mit is dolgoztál? A veteményesed terményeit árultad nyáron, télen pedig fát a piacon? Szegényes élet, és mégis, macskákat és őzsutákat etettél kevéske vagyonodból akárha a gyermekeid lettek volna, micsoda tehet a testnek, de fejlődés és emelkedés a léleknek! Igazán értékes ez a lélek, erre van szüksége a gazdámnak.
Igen-igen, a nyakörv a nyakamon. Egy dzsinn bűvölt ezzel a sátorhoz, hatalmat adva benne, de még micsoda hatalmat! Kedvesem, a hatalom érzéséhez semmi nem fogható, ugyanakkor nincs még egy olyan nagy vámszedő, mint egy ilyen varázslatos lény. Egy lélek, semmi ár, évente csak egyetlen lélek kell ahhoz, hogy a Társulat mozgásban maradhasson, és utazhasson. Kevéssel többnyi lélek már biztosítja azt, hogy elbűvöli a közönséget, elhinti az érdeklődés magvait, és a közönség kívánalma visszaidéz majd minket arra a helyre. Nincs is kiválóbb mákony az elismerésnél.
Száz lélek egy előadó, és az megszabadul. Mint a bohóc. Te voltál neki az utolsó, a dzsinnek adott, és ő megjelent előtte, és azután... nem tudom mi lehet vele. Ő biztosan hitte, hogy eladott lelke elszabadul, téren és időn át pedig visszajut a családjához, hátrahagyott szeretteihez. Őszintén szólva, én ebben kételkedem.
És most rajtad a sor drága hölgyem. Ne ess kétségbe, a tested már halott, a lelked a palackban, vízre teszem. Odatalálsz majd Őhozzá. Add át neki az üdvözletem.~
